Én országom Moldova

 

Back to the main page             

 Csángó poets:    András Duma-István 
Lakatos Demeter
Laura Iancu
 

Poems about Csángós: http://irodalom.elender.hu/erdely/ 

             

 

DUMA-ISTVÁN ANDRÁS (csángó költő)

back to the top

Én országom Moldova - Medig él a szerelem - Szomszéd leánka - Guzsalyas/2 - Gyermekség - Népi versek -
Kapálni -
Csángó részegség - Méges! - Imáim értelme - Tanoltaknak - Kép - Gyereki tél - Szabadság
  (from http://irodalom.elender.hu/erdely/dumaistvan.htm

Duma-István András Moldvai csángó parasztköltő, 2000-ben volt 45 éves.
   Iskoláit már csak románul végezte, magyar/csángó anyanyelvét otthon művelte, igazából felnőtt fejjel kezdett olvasni imakönyvekből, a magyar helyesírásba is csak egy bizonyos szintig ásta be magát. Versei sok helyen hitelesen őrzik a csángó dialektus állapotát. Egy darabig vasmunkás, majd munkanélküliként hazatér gazdálkodni Klézsére (az egyik legnagyobb csángó község).
   Verseit kockás füzetlapokra írja, szervezője a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének, illetve a klézsei szervezetnek is, s 2000-től immár két éve kétnyelvű lapocskát is szerkeszt Mi magunkról címmel.
   Versei Én országom Moldova címmel 2000-ben jelentek meg a Hargita Kiadóhivatalnál Csíkszeredában. A szerkesztő és előszóíró, Ferenczes István József Attila-díjas költő így vall a Duma-féle versekkel való találkozásáról: ”Immár négy évnél is több idő telt el, amióta ismerem ezeket a verseket. Bevallom, először csak a nyelv érdekelt, amolyan nyelvészeti csodának véltem szövegeit. Aztán lassan felfedeztem mélységeit. Ez az ember gondolkodik, töpreng, vívódik, az élet nagy kérdésein gyötrődik, az emberi sorsnak élet-halál-szerelem kérdéseit szenvedi, elmúlás-megmaradás paradoxonjai között őrlődik, mint minden alkotó, ki mást és jobbat akar.”
   Válogatásunkat e kötetre építettük; a jobb megérés, a csángó nyelvi fordulatokra való ráhangolódás végett a versekhez fűzött szerkesztői lábjegyzetekkel együtt, amelyek egy idő után - bizonyos szövegotthonosság folytán - fölöslegesnek bizonyulnak.


Én országom Moldova

Én országom Moldova
Ott nem tudok szólni
Érzésemet ott soha
Nem lehet el menteni1

Szájom bé van dugva
Szemem el burkolva3
Nem tudnak meg értni
Nyelvemen beszélni

Én országom Moldova
Ott nem tudok szólni
Érzésemet ott soha
Jól nem lehet érteni

Szájom bé van dugva
Szemem elburkolva
Gyerekeket csángólni5
Nem lehet megtanitni

Senki testvérekből
Nem tud segiteni
Szereti patakból
Könyvet6 választani

Temetőkbe siraink7
Nem tudnak nyugudni8
Megértük a hótakat9
El fogjuk lesz tagadni10

Erdőink mezőink
Patakok vizeink
Rivánk11 hulljatok
Örökére dugjatok12

Ha nem tü13 Kárpátok
Keté szakagyatok14
Münköt15 Moldovába
Veszni ne hagyatok16

 

1. elmenteni, kimondani
2. a szájam be van tömve
3. borítva, kendőzve
4. megérteni
5. csángóul, csángósan
6. könnyet
7. sírjaink
8. nyugodni
9. halottakat
10. le fogjuk tagadni
11. reánk, mireánk
12. örökre bújtassatok, rejtsetek
13. ti 14. ketté szakadjatok 15. minket 16. hagyjatok.

 

Medig1 él a szerelem

Egy szép madár repül fen2
Úgy rebeg az én lelkem
Vele lenék3 a fényen
Nagy lenne a szerelem

Foly a víz a gödrökön
Míg meg gyúl4 a szerelem
Jön leányka ösvenyen5
Meg tölti az én szüvem6

Csókról csók a szemeken
Meg gyógyult7 az én szüvem8
Ne térj meg az ösvenyen
Maradj örökké velem

Szeretkezünk9 kedvesen
Legyen végig jó kedvem
Az lesz örökké földpön
Medgyig10 él a szerelem

1. meddig
2. fent
3. lennék
4. meggyúl (felgyúl)
5. ösvényen
6. betölti az én szívem
7. meggyógyult
8. szívem
9. szeretkezzünk
10. ameddig

 

Szomszéd leánka1

Csirikolsz2 kis madarka3
Két nyelven te cinkacska4
A világot szereted
S a népedet üdvözlöd

Kicsi vagy te angyalka
Repdesel mint madarka
Ne szakadna a szárnya
S a világon maradna

Anyanyelvit imádja
Szomszéd népit5 tanolja6
Édesanyját bücsüli7
Népeket megtiszteli

Ne bántsatok virágot
Ne öljetek angyalat8
Angyal ha nem tud lenni
Ördögnek fog költözni9

1. leányka
2. csacsogsz
3. madárka
4. kicsi lány
5. népet (románokat)
6. tanulja
7. becsüli, tiszteli
8. angyalt
9. ördöggé válik

 

Guzsalyas/2

Ugatnak a kutyecskák1
Feregnek2 a guzsalykák
Szakdosnek a lyányecskák3
Készulnák a gazdecská4

El menek a szamszédba5
Legények guzslyasba
Fanak at a sép lyányak6
Legények melyet álnak7

Mikar kus legyiny bé jo8
Kepernica riva jó9
Meg isza10 hideg vizet
El ódgya11 a kereket

Mikar meg fag lesz nóni12
Mást fog kepernicázni13
Kesserun már el nyeli14
Szeretuit más veszi15

Nálunk a guzsalyasba
Sak servet van fargatva16
Szeretóknek át adva17
Hagy késérje kapuba18

Meséket is mesélünk
Jót és raszat hagy élunk19
Nagy meséket mesélünk
Régi dalgakban élunk20

1. kutyácskák


2. forognak
3. szökdösnek a lányocskák
4. készülődnek a gazdácskák
5. elmennek a szomszédba
6. fonnak ott a szép lányok
7. mellett állnak
8. mikor kis legény bejön
9. társasjáték a guzsalyosban; gyorsan jön
10. megissza
11. eloldja
12. mikor meg fog (majd) nőni
13. szék alatt bujkál
14. keserűen nyeli könnyeit
15. szeretőjét más veszi el
16. sok kendő van forgatva
17. szeretőknek átadva
18. hogy kísérje kapuba
19. jót és rosszat hogy (mint) élünk
20. dolgokban élünk

 

Gyermekség

Cinka1 binka hilinka2
Olyan mint egy tilinka3
Jobra balra jácodik4
És soha jól nem lakik

Megyen haza cinkacska
Ettől virág sokacska

1. leányka


2. ártatlan kenyérfalat
3. tilinkó
4. jobbra-balra játszodik

 

  Népi versek

Kicsim kutya nagytól tanol1
Gabona a földből borul2
Kapálásból nő a virag
Víz esőből földre hull

Holtak földről támadnak3
Gyerkek4 szülőknél fonnak5
Gyümölcsök fákról hullnak
Földön élők meg halnak6

Semmi sincsen teremtve
Véletlenül helyezve
Vagyunk mük es igy7 téve
Életünkre készítve

1. tanul


2. földből ömlik (terem)
3. feltamadnak
4. gyermekek
5. szülőkkel együtt dolgoznak
6. meghalnak
7. mi is így

 

Kapálni

Kicsi gyerek
Öreg asszon1
Szép virágok
És egy arany2
El indulnak kapálnak

Nap féniben3
A hidegben
És a szélben
Étlenségben
Ők soha meg nem állnak

Turják4
Vágjak
Fel forgassák5
És le bonccsák6
Így veszik fődnek7 hasznát

Tehenyekből8
Burjánokból9
A méhekből
És johokból10
Isten mézit11 meg kapják

Így élnek
És szaporodnak
Haladnak
És meg halnak12
Úgy nevezik csángónak

1. öregasszony
2. szőke
3. fényeben
4. túrják
5. megforgatják
6. lebontják (porhanyítják)
7. földnek
8. tehenektől
9. növényekből
10. juhokból
11. mézét
12. meghalnak

 

Csángó részegség

Dolgozgatunk mozogatunk1
Essze-vissza meg járjuk2
Estére ha haza jövünk
Savanyú bort meg iszuk3

Karácsonyba és húsvétba
Bizony mindent felejtünk
Hóba sárba megfordulva
Más világba át rejtünk4

Csillagokon tapogatunk
Királoknak születünk5
Nagy örömbe vigasztalunk6
Örökre menekültünk7

1. mozgolódunk
2. össze-vissza járkálunk
3. megisszuk
4. szebb világba átlopózunk
5. királyoknak születtünk
6. vigasztalódunk
7. megmenekülhetünk

 

Méges!1

Ne hagy nyelveteken fagjatok ti szólni2
Mert elenségetek fag lesz meg születni3
És egy nagy seminek fagnak lesz nevezni4
Mert az ők lelkiket nem fagad szalgálni5

Ők ellenségiknek fagnak lesz nevezni6
Mert te önmagadat nem fagod tagadni
Irigyelni fagnak szabadan fagsz élni7
És te nem gyulélni csak fagad sainálni8

Méges iab9 igazban és tisztán meg élni
Méges hagy10 az Úr Isten akart teremteni
Méges már azután mit fagsz lesz érezni11
Saha életedben nem fagsz lesz hazudni12

1. mégis
2. nehogy szóljatok anyanyelveteken
3. ellenségetek meg fog születni
4. nagy semminek fognak nevezni
5. az ő lelküket nem fogod szolgálni
6. ellenségnek fognak nevezni
7. szabadon fogsz élni
8. nem fogod gyűlölni, csak sajnálni
9. mégis jobb
10. mégis hogy
11. mit fogsz majd érezni
12. soha életedben nem fogsz hazudni

 

Imáim értelme

Ébredj ember mély álmodból
Meg szabadulsz rabcságadból1
Rabcságadnak a rasz fele2
Lustaságadba3 van helye

Ébredj ember4 ne aludjál
Mert a lelked pakalba szál5
Nem tud lesz6 világot látni
Keserűségben fog bántni

Ébredj ember ki világra
Repülj mind madár az ágra
És töbet ne aludjál
Rasz almodhoz7 ne mozogjál

1. rabságodból


2. rossz fele
3. lustaságodban
4. ember
5. pokolra száll
6. nem fog
7. rossz álmodhoz

 

Tanoltaknak1

Tanoltak akik elmentek
Népetekért fejlődni
Minek mikor vissza jőtök
Nem tudtok segéteni2

Segicsetek3 sorsainkba
A földön megmaradni
Ne gondoljatok csak arra
Hogy tudtok joban4 élni

Adóságotok van néktek
Népeteket menteni
Nem táplálgatni magatok
Tudtok örömbe élni

Századoknak adósága
Most tudjátok fizetni
Mert későbben nem lesz honnat
Csángó-magyart menteni

Vagy szeretek5 elárulni
Münköt6 elhazudozni
Ugy lesz belőletek semi7
Fogtok velünk elégni8

1. tanultaknak
2. nem tudtok segíteni
3. segítsetek
4. jobban
5. szerettek
6. minket
7. így lesz belőletek egy semmi
8. velünk fogtok elégni

 

Kép

Vékany kasza hoszukó1
Úgy halad mint egy kigyó
Gyepet úgy vágogassa2
Kettőbe szakatgassa3

Én lelkembe ugy csuszik
Szüvem4 ketté szakadik
Mikor hozzád gandalak5
Többet ép én nem vagyak6

Esze font két gececska7
Rajta ül a ruvecska8
Szép virágos ingeden
S a katrinca térgyeden9

Ő és berinc megszorit10
Csokolgasd a két szemit
Zavarjad az ő lelkit
Ebreszd fel a szerelmit

1. vékony kasza hosszukó
2. úgy vágogatja
3. kettőbe szakítgatja
4. szívem
5. mikor hozzád (rád) gondolok
6. nem vagyok
7. összefont két copfocska
8. kendőcske
9. térdeden
10. öv és bernic megszorít

 

Gyereki tél

Fúl a szél és labagat1
A job lábam megfagyat2
A szaknyikon es labagat3
Az öröm es megfagyat

Feér hó is csilagol4
Ezuska is vigyagol5
Reám néz a szemivel
Megszeret a lelkivel

Katrincám is megaszott6
A bundám is széthullott7
Papucskám is nem likas
A szájam is nem macskas8


1. fúj a szél és lobogtat
2. a jobb lábam megfagyott
3. szánkón is lobogtat
4. fehér hó is csillogó
5. Jézuska is világol
6. megszáradt
7. szétnyílott
8. mocskos

 

Szabadság

Azt mandják1 hogy szabad élni
A világon mazagni2
Mikor mindent elkertelnek
És egy uton3 vezetnek


Szárnyainkat megkötözik
És nem hagynak repülni
Kérem asztán megmandgyák4
Ők hagy szeretnék élni5


1. mondják
2. mozogni
3. egy úton
4. kérem aztán megmondják
5. hogy szeretnék hogy éljünk  

 

LAKATOS DEMETER (csángó költő)

back to the top

 

Csángú hejgetés
Űsz a kertben
Messze ot hulnap szentule
Nem!
Szép a falum
Kedves üsmeretlen testvér
Messze, ott, hol a nap szentül le
Ha 

(from: http://irodalom.elender.hu/erdely/lakatosdemeter.htm

See also: http://irodalom.elender.hu/erdely/lakatos/ 

Sosem találkoztunk személyesen. De ha versei javát olvastam - jóízű volt a szám - emlékszik a Moldovában élő csángó népköltőre, Lakatos Demeterre (aki néha Lakatasnak is írta nevét), aki a hetvenes évek derekán halt meg, Páskándi Géza. Kötetét szerkeszetette Kolozsváron, s megállapította róla: ahogy egybegyűjtött verseit olvasta, tulajdonképpen minden versében ugyanaz a nap sütött, ugyanaz a levél hullt, ugyanaz a patak sompolygott (Verseimbe patak hallszik / Sompolyogva lütüre = lejtőre). Ilyen sompolygó patakot több tíz versében megolvashatott, ugyanígy a fonókkal ékesített esték hangulati leírását. Végtelen sorú variánsokat írt néhány témára... Ahogy Homérosznak állandó jelzői vannak... itt a képek, sorok, strófák ismétlődnek olykor szinte szószerint, egy-két szavas vagy csupán szórendi eltéréssel - jellemzi Páskándi, a költő halálhírét véve. Naiv költőnek tartja, aki kényszerből írt egy statikus, megnyomorított, mégis gazdag nyelven, mintha azt mondta volna: ez a nyelv van - ezen kell dalolni.
   Alábbi versei a költő értékeit és korlátait egyaránt magukban hordozzák. 

 

Csángú hejgetés

Det1 óra tizenkettőt üt,
Azért kapunk új esztendőt.
Új esztendő színbe2 várja,
Vénnek az életét most szánja,
Vajon órára szegezi,
S éjfélkor elviszi?
Egy új esztendű, mint egy virág,
Örül neki az egísz világ.
Egy új esztendőbe most vagyunk,
Maguknak sok jót kívánunk.
Legényeknek, leányaknak, bácsuknak3,
Nípnek4, kölyöknek urálunk5,
Senkit nem felejtünk el,
Azt tudjuk, hogy úgy is kell.
Ki szereti, hozzan bort,
Igyék, s oszt rugja a port,
Leánynak egy szíp legényt,
Legénynek leányt megint,
Betegnek egíszséget,
Mindenkinek békességet,
Új esztendő magának,
Jó szerencse házának,
Szültüljetek6 legínyek,
Örüljetek jó kedvnek,
A háznak s a gazdának
    Sok esztendőt kívánunk!
Szaporodjanak, mint a filesek7,
Kereztelésre én is ott leszek,,
Mük az ablakból nem menünk,
Meddig perecet nem kapunk,
Azirt jöttünk hejgetni,
Mi egy kis pénzt nyerni,
Dorsa8 szegínyek vagyunk,
Ennivalót nem kapunk,
Félbemaradt az utunk,
Az ablak alatt meghalunk,
Ma nem érdemes meghalni,
Van kedvünk még táncalni,
Nektek hiu9 most tele puival10,
Váltsátok a régit újval,
Font kalácsok az asztalon,
Bor kacag a korsóban,
Szép babák a tűzhelyen,
Házba magánál nagy rend,
Hejgetést nem bánunk,
    Sok esztendőt kívánunk!
Soknak kívánunk sok esztendőt,
Jamboron a hóba ledült,
Minden háznál tisztelték,
Azt hiszem, hogy megigézték
Krapasztaltan11 kicsit látok,
Házba is látok most fákat,
Nem jöttünk mük kopogtatni,
Eljöttünk csak hejgetni,
Kivánunk sok egészséget,
Házba soha betegséget,
Az Isten adjon, el ne hordjon,
Más időre det eljövünk,
Jobbnál jobban megkapjuk,
Teknőcskébe egy buba,
Ne férjen a zsákba búza,
Pincébe sok pujocska,
Egy kívánság, nem pogocsa12.
Innen menünk, megfázunk,
    Sok esztendőt kívánunk!

1. amikor
2. kebelébe (vö. roman san)
3. itt apa, családfő
4. fehérnép
5. kíván (vö. roman ura)
6. furulyáljátok
7. nyulak
8. nagyon
9. padlás
10. kukoricával
11. holtan (vü. román a crapa)
12. tréfa

 

Űsz a kertben

Mu1 luzafa 2 a kertben riu3
Sze künüitül4 teli a tu5
Virágok isz6 sziratudnak
mind az álom udzs7 elmulnak.

Megdzsérült a fán a level
Kusa8 fázik nem mig lehel
Zember9 gondokra mu eszik
Met a tiél10 nem szokat kiészik.

Buszulnak már a virágok
Elfonjatak a sillyányok 11
Kertek sziélén mosztanában
Harmat nem hadzs szemmit lábon.

Minden rothod12 minden szárod
Zember mulik el a nyárod
A zűsz13 virágokat kaszál
Tiégedet pedzsig a halál.

Mu buszulnak a virágok
Kopacand14 maradtak zágok
Mu nem kaphatom hellyemet
Everte15 harmat fejemet.
 

1. ma
2. fűzfa
3. sír, rí
4. könnyeitől
5. tó
6. is
7. úgy
8. kutya
9. ember
10. tél
11. csalánok
12. rothad
13. ősz
14. csupaszon
15. megütötte
 

Messze ot hulnap szentule

Messze ot hulnap szentule
Mefog vala apam szokcor
 Kezemtul
Miciszavala a hul a nap
 Leszentul
Mangyavala dsermek latud
 Ot nini
Mesze ot hul nap lebujik
 Moszt nini
Ot vagyand ed nad szip orszag
 Tud meg tiesz
Magjard ot az vilagodand
 Ha leik ri
Ien elmenek maszt, viny vagyak
 Nem uro
Ne feleis el en tanitlok
 Sak iuro
Det meghult, okorisz monto
 Halálnal
Mit mondtom iletembe ne
Feleisdel
Riut det monto basu nekem
Ereki
Mynha maszt i latam mind folnak
Kunujii
Monto nekem en nem tutom
 Mosztonig
Elig maszt az ü tize hogy
 Belim ig
Mem feleitem el szoho zen
 Apamot
Kishike det voltam nekem
 Mit mondot
Ot vagyond a mük országunk
 Tud meg iul.
 

Nem!

Nem abajagok 1 szenkinek,
az lenne biztos hasztalan,
rombolékaimat 2 bánják
det 3 lássák máma az asztalon.
Nem tudom, milyen piszlenynek 4
milyen a bűze 5 megsütve
elmaradtam polozsmagval 6,
fene, vagy Isten megevé.
Nem rívok, valamim szérik 7,
det 3 érzem, hogy valaki vág.
Azt tanultam öregektől:
a tűrész a menyország!
Sokszor írok boldogságrul,
de itt már csak a kezem ír,
szívemet nem lássa senki,
ma bezzeg sokszor nagyon sír.

1 panaszkodom
2 rombolékaimat (verseit nevezi így)
3 amikor
4 csirkének
5 szaga
6 tojató záptojás
7 fáj


Szép a falum

Szebb falu földön nem lehet,
amit elhattam én hon,
fűzfák alatt foly a Szeret
a virágos tájakon.
    Gyönyörűszép télen-nyáron
    falum, ahol születtem,
    nem felejtem minden áron,
    épp ha onnan elmentem.
Falumnak halhatatlan képe
mindig az eszembe áll,
úgy, mint Csángó ország népe,
vízmalom is pataknál.
    Nyáron a szép tábla búzák,
    mikor hintázza a szél,
    banyhán 1 a rikatusz lúzák 2,
    hol a madár csiripel.
Szüreteket nem felejtem
ott nálunk a faluba,
téli östéket dét 3 mentem
leányozni a fonóba.
    Máma járom az országot,
    elbúcsúztam tőle rég,
    ha feljárnám a világot,
    nem felejtem halálig.
Szebb falu földön nem lehet,
amit elhattam én hon,
hul foly Moldva és Szeret
a virágos tájakon.

1 nádasban
2 rikoltó füzesek
3 amint


Kedves üsmeretlen testvér

Moldovának tájairól érkezem
néhány versvel, hul mind kurtul életem,
hul még magyar szó még hallszik faluba,
magyar nótákat még húzzák fonúba,
hul a Szeret Moldovával meg nem áll,
hul a pásztor egísz nyáron furujál.
Megkapom a leveledet, örvendek,
sajnálom, ah rokonak, nem megyek!
Most még zavaros a világ, ís még lesz,
remílem, hogy még a fene el nem vesz.
Ezután jőnek jobb üdűk, tudja meg,
örökké a hideg után jön a meleg.
Sógorát már rég nem láttam, sajnálom,
és kiküldettít, melyik járt nálam.
Cselédrül, melyikrül beszíl, meglátom,
érdeklűdtem én ezután barátom.
Megírom én a vejinek, ha kapak,
tudja meg, hogy adósnak nem maradak.
Mindenkinek jót kívának, kedvesem,
nem nagyon tudok én írni helyesen,
mígis csángúknak is vannak kültűik,
nálunk is a régi világ változik.
Nálunk is újul az élet minden nap,
új ínekeket a kültű örök kap.
Úgy illik,én ínekelem, ami szíp,
anyanyelven, ahogy megértse a nép.


Messze, ott, hol a nap szentül le

Megfog vala apóm sokszor
kezemtül,
Mutassa vala, hol a nap
leszentül.
Mangya vala: gyermek, látod
ott nini,
Messze ott, hol nap lebújik
most nini,
Ott vagyand egy nagy, szép ország,
tudd meg te is,
Megjárd ott az világot,
ha legyék rész1.
Én elmenek mast, vén vagyak,
nem ura.
Ne felejtsd el, én tanítlak
csak jóra!
Det meghalt, akkor is mondta
halálnál:
Mit mondtam éltemben ne
felejtsd el!
Rítt, det mondta bácsu 2 nékem
örökké,
Mintha most is látom, mint folynak
könnyűi,
Mondta nekem, én nem tudtam
mostanig,
Elég, hogy az ő tüze most
belém ég.
Nem felejtem el soha sem
apómat,
Kicsike det voltam nékem
mit mondott:
Ott vagyand a mük országunk,
tudd meg jól,
Ott, hol a nap minden este
leszentül.

1 ha lehet benne részed
2 nagyapa


Ha

Ha egy emberül a világ
származik,
mért annyi rossz a világba
létezik?
Rokonak egymásval vagyunk -
nagyon szíp.
De szemit másnak vájja
minden níp.

Ősapánk nekünk az Ádám
mikor volt,
és az Éva volt a mamánk
szent könyv szólt,
úgyhogy  emberbül születtünk,
asszonybul,
tudom én, még az is lehet,

májambul.

Nem csuda, ha ez a dolog
hogy így áll,
az ember annyi majomságat
ma csinál:
sír, amikar másnak jobban
meneget,
kinek van ma mit enni,
nem szeret.

Mai napba, ha kopasz vagy,
mint a tű,
és rongyosan a testvéred
szeret ű,
Ha egy emberbül származunk
kell szégyellni?
Kell-é öcse az öccsével nem tud
egyezni?

 

Laura Iancu (csángó fiatal költő)

back to the top

Faludi László: Pár szó, Iancu Laura: Pár csángó szó című verseskötetéről

2004. április 2-án, Csíkszeredában mutatták be Iancu Laura PÁR CSÁNGÓ SZÓ című verseskötetét. A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Székelyföld Alapítvány támogatta. A verseskötetet, bemutató rendezvényt Ferenczes István a Székelyföld című kulturális folyóirat főszerkesztője nyitotta meg, majd György Attila az Előszó írója méltatta Iancu Laura művészetét. A város központjában lévő Corvina Könyvesház adott helyet a rendezvénynek, ahol megjelentek Iancu Laura volt tanárai, az irodalmat kedvelő csíkszeredaiak, továbbá csángóföldi diákok, akik középiskolai tanulmányikat folytatják az erdélyi városban. Néhányan az anyaországból is élvezhettük a nagyszerű programot, de elsősorban azt, ahogy a költőnő előadja verseit. A könyv színvonalasan tervezett borítóján, mely Ádám Gyula munkája a következő sorok olvashatóak a szerző tollából: " 1978-ban születtem a moldvai Magyarfaluban. 1992 második születésem esztendeje: Csíkszeredába kerültem. Azóta másképp történnek a más dolgok. A közös keresztet olykor egyedül vontatom. A legsúlyosabb szálka bennem a múlt. A jövő egy remélt töviskorona, amit, talán ha fölállítanak a Hegyen: fejemre akasztanak. Budapest a tudomány hona nekem. Szolgálója voltam és maradtam a pedagógia, a kommunikáció, a teológia és a néprajz bölcseletnek. "Mert szóra bírtam az igazságot, És látván, szemem megvakult. Én sose emberrel vívtam, Az ellenfelem Isten volt." /Bűnben/ Magyarfalu, a Szeret folyó térségében elhelyezkedő település, amely a vízfolyástól legtávolabbra /keletre/ eső moldvai magyar falu. Erről a Moldvai Magyarság című újságban Iancu Laura így ír: "Magyarfalut, tudom-e - mesélte anyóm -, két legény teremtette! Volt nyolcszáz táján egy nagy verekedés /háború/, s onnét a két legény menekült, ide ebbe a gödörbe, itt talált búvóhelyet. Akkora fák voltak, fiam, hogy a tetejét nem láttad, s hogy megkerüld a törzsét sem volt mulatság, olyan vastag volt. Egy farkas éppen hogy elvégez, míg egyszer megkerülöd. Én azt a két szál legényt nem egyszer álmodtam meg! Mikor felderült az idő /megtisztult, béke lett/, származásukra mentek, Klézsére, vettek maguknak asszonyféleséget, ide ebbe a gödörbe visszajöttek, s onnantól megszaporodott a világ /a falu/. Sokan vagyunk, s megmaradunk!" Iancu Laura versei és írásai a Magyarfaluból, Csíkszeredán át Budapestre vezető valóságos és szellemi kóborlásának, vándorlásának termései. Hogy hová jut az életben a szerző azt nem lehet tudni, de hogy jó úton jár az biztos! "Nem vett föl a szekér Futott mint a szélvész Népies porától Könnyezve elesetten elveszett Álom felett sírok Magas elérhetetlen Titkos kezek rántanak engemet Vissza Vissza" /Néprajz/ György Attila szerint a versek "Hivalkodás és pátosz nélküli, természetességgel vallanak arról, ami minden emberi teremtményben közös: az egyediségről és egyedülvalóságról. Sztoikus, bölcs belenyugvás és meleg, nőies szeretet árad a versekből; néha átüt rajtuk a moldvai verőfény, és néha megdiderget a Duna-part hűvöse." Aki részt vett a könyvbemutatón, annak talán a legnagyobb élményt Iancu Laura hivalkodás és pátosz nélküli versmondása jelentette. Meggondoltan tallózott saját versei között és olvasott fel értő közönségének. Apa Anyám Beteg vagy. Nem. Kitől ellestem egykoron Lenézel, s felszítja Az álom titkát, Sugarával verejtéked Kinek a hajnal s a dolog A nap. Nem ellenség, de barát, Ne hidd, apám, hogy Kitől, mert fent van Emészt a kárhozat. Egem alatt, Régen volt, igyunk rá. Ma is ragyog a világ, Úgysem ő az ok. Kitől úgy tanultam futni, A világ is úgy lett, mint Hogy elkerüljön Azok a sose látott Az üldöző ősz-alkonyat, Fű-szálak. Mégis Kitől a rét színe Föltámadt a kaszáló, Álmok lepedője, Vihar, s emlőit ontja a föld. Kitől az életem szövőszék Ki egyszer volt S az erény orcám dísze, Az idő birtokában, egy Kitől még forr a földben Akarat alatt kihunyt. A természet bölcs rendje, Kitől útra száll a hamvam Hagyjuk. Lehetett volna Érte, Kitől megletten is keresem Másképp. Önmagam Kitől, ha megfordul, Krisztus is meghalt. Az árnyékába élek, S vele mindenki. S ha előrelép, Mert a hetedik Egyre csak növök, Nap ünnep, s Emmausz Kitől a rend ma Tán porrá foszlik. Fejre állt, A gondolat, És megtermett A múlt Az élet ivadéka, A miénk Anyám! Gyermeked oly Nem marad. Árva, mint akitől Enyhítsem atyám, A kolduspénzt elvette Ő, mi? A mese királya. Ha mélyebbre hullajt az ősz, Szereteted hátrahagyd! Légy erős!

Copyright "Associazione Amici dei Csango" (Roma, Italy) - 2003